Erdélyi kopó

 

 

Az erdélyi kopó jelenleg a legveszélyeztetettebb helyzetben lévő Magyarországról származó kutyafajta. Standeisky Andor kutatásai szerint a kelta kopó és a tatár kopó kereszteződéséből ered. Bár a kynológusok önálló fajtának ismerik el a környező országok fekete-vörös kopóit, zoológiailag mégis egyazon fajta helyi változatainak kell tekintenünk az erdélyi, szlovák, lengyel és osztrák kopókat, melyek közül az eredeti formát legjobban az erdélyi és a szlovák őrzi. A kopózás idejétmúlt vadászmód, a legtöbb országban rendelet tiltja. Az erdélyi kopó is kihalóban volt már, az utolsó pillanatban azonban mégis sikerült megmenteni ezt a valóban ősi magyar kutyafajtát. Vadászati jelentősége nincs, nem is kimondottan szobaállat, kultúrtörténeti értéke miatt azonban a fajta fenntartása mégis kötelességünk. "Élő múzeumunkban" van a helye.

Az erdélyi kopó az egyik legelegánsabb kutyafajta. A hosszúlábú változat fekete cservörös jegyekkel és fehér jelzésekkel, marmagassága 55–65 cm, a rövidlábú változat zsemlyesárga fehér jegyekkel, marmagassága 45–50 cm. Testtömege hosszú lábú változat: 30–35 kg,rövid lábú változat: 22–25 kg.Várható élettartama 14 év. Rövid szőre különösebb gondozást nem igényel. Használatából adódóan teste atletikus felépítésű, szikár, izmos, mozgása kiegyensúlyozott, elegáns. Egész megjelenése nemességet, harmóniát tükröz.

Az erdélyi környezeti viszonyok a kopót szívós, bátor kutyává tették. Igénytelen és alkalmazkodó, a terelőkutyákkal ellentétben nem bőbeszédű, feleslegesen sohasem ugat. Játékos és gyermekszerető természete ideális családi kedvenccé teszi anélkül, hogy szüksége lenne kényeztetésre. Idegenekkel szemben tartózkodó, bizalmatlan, de gazdájához nagyon ragaszkodik. Nyugodt természete, tanulékonysága miatt lakásban és kertes házban egyaránt tartható. Bátorsága, hűsége alapján jó házőrző válik belőle. De sohasem szabad elfelejteni, hogy az erdélyi kopó elsősorban vadászkutya, aki ősi ösztöneinek csak nehezen tud ellenállni. Póráz nélkül sétáltatni csak a legnagyobb körültekintéssel szabad, hiszen elég egy felugró nyúl, és kutyánk hanyatt-homlok rohan utána és talán soha nem tér haza. Ezért nagyon fontos az erdélyi kopó megfelelő képzése, a rengeteg séta, játék, amellyel mozgásigényét a gondos gazda kielégíti.


Származási ország: Magyarország
Eredeti feladata: A hosszúlábú erdélyi kopót erdei vadászatokhoz nagyvad - régebben bölény, majd medve, vaddisznó, hiúz -, a rövidlábú erdélyi kopót fedett területeken apróvad - róka, nyúl -, valamint sziklás terepen zerge vadászatára használták eredetileg.
Eredeti neve: Erdélyi kopó
Angol neve: Transylvanian Hound
Eredete:

Ősi magyar kutyafajta, melyet a speciális éghajlati, terep- és vadászati viszonyok nemesítettek ki. Virágkorát a középkorban élte, amikor a főúri udvarok kedvelt vadászkutyája volt. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás fejlődésével használata visszaszorult a Kárpát-hegység nehezen bejárható erdőségei közé. A változatos terepviszonyok hatására alakult ki az erdélyi kopó két típusa: a hosszúlábú és a rövidlábú erdélyi kopó. A két változatot rendszerint együtt tartották. A XX. század elején az erdélyi kopót csaknem kipusztították, újratenyésztése 1968-ban kezdődött. Napjainkban Magyarországon kívül jelentős állománya van Romániában.


Teste: Az erdélyi kopó testfelépítése négyszögletes; a marmagasság és testhossz aránya 10:11 (enyhén téglalap alakú), a hátvonala vízszintes. Az alacsonyan tűzött, csánkig érő farkát nyugalomban leeresztve tartja. A farok alakja rendszerint sarlós, de sohasem lehet kunkorodó. A has enyhén felhúzott. Lábai egyenesek és függőlegesek, az ízületek mérsékelten jól kirajzolódók. Mancsa a macskáéhoz hasonló. Közepesen hosszú, izmos nyaka van.

Feje: A koponya enyhén boltozatos, a stop viszonylag lapos. Az orrnyereg egyenes. Az ajkak feszesek és szorosan záródók. A viszonylag rövid fülek magasan tűzöttek, háromszög alakúak és lelógók. Közepes nagyságú szemei ovális alakúak. A szemhéjak feszesek. Az erdélyi kopó harapása ollószerű.

Marmagassága: A fajtának két változata van: egy rövid lábú és egy hosszú lábú. A hosszú lábú erdélyi kopó marmagassága 55-65 cm, a rövid lábúaké 45-50 cm. A testfelépítést és a jelleget általában fontosabbnak tartják, mint az eb pontos magasságát.

Testtömege: Hosszú lábú erdélyi kopó esetében 30-35 kg

Szőrzete: Rövid és fényes. A hosszú lábú változat szőre valamivel durvább tapintású.

Színei: A hosszú lábú erdélyi kopó alapszíne fekete, s azon cserbarna és olykor kisebb fehér rajzolat látható. A fehér rajzolat a test felületének legfeljebb az egyharmadát boríthatja be. A rövid lábú erdélyi kopó szőrzete vörösesbarna, fehér rajzolattal.

Alomszáma: 4-8 kölyök

Várható élettartama: 10-14 év
Vérmérséklete

Jelleme: Egyéniség. Független, vállalkozó szellemű, értelmes és barátságos kutya. Igazi vadász, remek orral és óriási kitartással. A szabadban aktív és mozgékony, a lakásban viszont rendszerint nyugodt és igen kedves. Szellemi érettségét általában 2-3 éves kora körül éri el. Az időjárás viszontagságait jól tűri, és ridegen is tartható, feltéve, hogy ott elegendő kapcsolata van az emberekkel, és sok mozgási lehetőséget biztosítanak a számára.

Társas viselkedése: Az erdélyi kopó társaságkedvelő kutya, amely remekül érzi magát más ebek között. Ugyanakkor nem ajánlható nyugodt szívvel macskák, nyulak és más állatok mellé, bár a korán megkezdett szocializáció itt is igen sokat számíthat. Ez a ritka magyar fajta jól kijön a gyerekekkel, az idegenekkel szemben viszont tartózkodó és gyanakvó, de nem agresszív. Csak a legvégső esetben harap, például akkor, ha a család egyik tagja veszélybe kerül.
Általános gondozási tudnivalók

Szőrzetápolási igénye: E kutya szőrzetápolási igénye nagyon csekély. Elég hetente egyszer átkefélni egy erős sörtekefével. A vedlési időszakban gumis kopókesztyűvel dörzsölhetők ki a szőrzetéből az elhalt és kilazult szőrszálak. A karmait röviden kell tartani, erre a legjobb módszer a rendszeres mozgatás.

Tanítása: Mivelhogy nemzedékek óta erre a feladatra tenyésztik, a vadászattal kapcsolatos tudnivalókat igen hamar elsajátítja. Egyéb parancsokra is megtanítható, ám ehhez türelem és kitartás szükséges. Az erdélyi kopó elég értelmes ahhoz, hogy megértse, mit akarnak tőle - csak éppen sokszor nem ért egyet azzal. Nem szabad túl sokat várni tőle A nevelése során mindig következetesnek és egyértelműnek kell lenni. A kemény nevelés módszerek nem ajánlhatók. Legjobb eredmények az úgynevezett „egygazdás” kutya-gazda kapcsolatban érhetők el.

Mozgásigénye: Az erdélyi kopónak igen nagy a mozgásigénye, a napi három rövid séta nem elég a számára. Mindennap legalább egy órát kell rászánni e kutya sétáltatására, futtatását; vagy úsztatására. Nem szabad elfelejteni hogy a vadak üldözésére való késztetése erősebb lehet a gazdájához való kötődésénél. Éppen ezért vagy csak valóban biztonságos helyen szabad elengedni a pórázról, vagy már ismernie kell a feltétel nélküli behívást. A kertet, ahol ideje nagy részében tartózkodik, biztonságosan be kell keríteni.

Alkalmazásai: Az erdélyi kopó nagyobb létszámban Magyarországon és Romániában fordul elő. Romániában szinte kizárólag vadászatra használják. Magyarországon használható vaddisznóhajtásokban a vad felkutatására és a sűrű részekből történő kihajtásra, valamint a sebzett vad utánkeresésében. A sebzett vad utánkeresése nem korlátozódik csupán vaddisznóra, ezért vegyes vadas területen nagyszerűen lehet vele őzet és/vagy vaddisznót utánkerestetni (és ekkor a véreb marad a klasszikus feladatánál, a szarvas-utánkeresésnél). Manapság főként nyomkeresési feladatok erősítése lehet a cél, hisz így egész évben használható vadászatokban. Az utóbbi idők divatja az erdélyi kopót is utolérte és sokan már csak családi kutyaként tartják, de ez csak az aktív életmódú családoknak ajánlható, kik ki tudják elégíteni a kopó nagy mozgásigényét.

Oldal: Erdélyi kopó
csak-a-kutyak aki szereti a kutyákat - © 2008 - 2024 - csak-a-kutyak.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat